Éjfél
Mindjárt éjfél.
Fekszem az ágyamban, mellettem a szerelmem. Édesen szuszog a feleség, nekem meg gondolatok jönnek mennek a fejemben. Odaérek a cserregőhöz is. Körbejárom gondolatban, majd bevillan: nincs rajta tető! Bakker. Mehetek le rátenni, mérgelődöm és közben elkezdek öltözködni, nadrág, póló, papucs. Sétálok a ház elé, és minden dühöm elszáll ahogy meglátom őt. Közelebb érve érzem a jellegzetes illatot, azt ami nekem a régi gépeket jelenti, a nyarakat amiket unokabátyámmal nagyapám garázsába töltöttem.
Kinyitom a kocsit, felnyitom az első csomagtartót, kiveszem a tetőt. Felteszem a tetejére, már több mint egy hónapos rutinnal felcsattintom a helyére, majd elindulok visszafelé. Az a bosszúság amit az elején éreztem, azok a pluszterhek amik a kabriózást kísérik, mind vállalhatók. 5 perc plusz?? Kit érdekel. Szívesen lemegyek máskor is feltenni a tetőt.
Felértem a lakásba, visszafekszem az ágyba végigfutnak a fejemen ezek a gondolatok, majd éjfélt ütött a templom harangja.
Oldbertone's Blog 
No trackbacks yet.