Visszatért!
Hölgyeim de inkább uraim, Azix az én szeretett táltos paripám, hazaérkezett. Egy kellemes, kicsit döccenősen induló út után, sikeresen beparkolhattam a garázsba. Itthon van. Gyönyörű a hangja, nagyon jól húz és, a fogyasztásával is elégedett vagyok. Egy pici nyüszögő hang ugyan jön a hátuljából, de azt majd holnap. Akkor a részletek.
Az utazást most hagyjuk, ez a poszt nem arról fog szólni, hogy a másfél órás M0-ás araszolásról írok, hanem arról, hogy Dénes az X19mania szervíz tulajdonosa felhívott még tegnap, hogy kész az autó mehetek érte. De meg kell köszönnöm öcsémnek, és márkatársamnak, hogy elvitt pont azon a napon amikor 1 éves lett az autója. A mai napot beszéltük meg, így elindultunk. Amikor felhívtam, hogy elrajtoltunk, mondta, hogy azon a keréken kívül amiből ki van törve egy 10 dcm-es darab már nem rakja vissza a gépre! és keresnek egy hasonlót, amit majd ki kell fizessek, ezen kívül beszart az akksim és, hogy az is csere de menjek nyugodtan, majd megoldjuk valahogy. Nem vette el ez sem a kedvem az egésztől mit nekem egy akksi. Mivel tudtam, hogy hagynom kell ott pénzt, még ezeken kívül a többi javításra, fel voltam készülve.
Megérkeztünk, Márk és Csaba kísértek el erre az útra. Az autóban éppen Dénes szorgoskodott, a műszerfalamat cserélte éppen ki, mert szerintük az szívta le és tette tönkre az akkumulátort. De aztán beindította a gépet! Istenem, majdnem elsírtam magam! Több mint egy éves várakozás után, hallhatom azt a hangot amiért egyáltalán megvettem, ami azokat a felejthetetlen kalandokat ígérte amik előttünk állnak még. Gyorsan rákérdeztem az akksira, azzal mi van, majd a tulajdonosa Béla 5 ezer forintért eladta nekem! Ahogy a kutyája morgott, nem mertem vele alkudozni 😀
Beszélgetés közben egyszercsak kiderül, hogy a fizetni valók között van még egy tétel amit eddig nem mondtak: a vezérmű tengely végén lévő kereket is kicserélték, MERT KOPOTT VOLT ÉS AZZAL NEM AKARTÁK ÖSSZERAKNI A KOCSIT. Így az előre általam kalkulált összeg (hengerfejtömítés+felni+akksi+munkadíj) még a kerék árával növekedett, de azt mondta gyorsan Dénes, hogy 3-4 e ft ról van szó nem sok, mivel volt nálam pénz, nem érdeket a dolog.
Ezután következett egy kis vezetéstechnika, két kocsi közül kellett kitolatnom (mondjuk azt most sem értem mi a gyíkért nem álltak arrább a ladával? és mért hagyták, hogy a felújított kiállítási x1/9 között centizgessek!)
Éppen az elköszönés fázisában voltunk amikor Béla megint pénzért fordult felém, mondván, hogy kellett tankolni a kocsiba, meg ugye mozgatták járatták, tesztelték. Az is csak benzin… (itt jegyezném meg, hogy amikor leraktuk a kocsit akkor ezért kaptam egy tockost az unokabátyámtól, mert szintén Béla elküldött egy kannával, hogy vegyek bele benzint, mert majd kell és vissza kellett még fordulni a trailerrel a benzin miatt…) Szóval még 1500 ft a 3L benzinért. Kifizettem Dénest, hagytam ott 10% borravalót, ennyit illik gondoltam, majd GYÍÍÍÍ.
Megálltunk egy kúton tankolni, és elindultunk hazafelé. Minden remek volt, minden csodás azt leszámítva, hogy a műszerfalról egyetlen adatot tudtam leolvasni a sebességet. Semmi más nem ment, (amikor eljöttünk még igen) így elég óvatosan jöttem hazafelé. Egész úton Csabának istenítettem az autót. Milyen jól megy, milyen dinamikus. Szóval jó kis menet volt. Egyetlen apró árny vetült az útra, valami nyüszög a kocsiba. Dénest hívtam rögtön, h valami ilyesmi hang, mintha az ékszíj lenne. Mondta mutassam meg a helyi szerelőnek, hátha állítani kell rajta vagy valami. Majd holnap elviszem Lacihoz, nézzen már rá.
Tehát, egy évnyi várakozás, sok 10.000 ft után itthon van a drágaságom, és jobb mint bármikor életem során. Hétfőig kell türelemmel lennem, hogy az új forgalmim meglegyen és “legálisan” mehessek vele. Amilyen az én szerencsém a rend őreivel…
Oldbertone's Blog 
No trackbacks yet.