Amikor megáll a gép

Tegnap délután, elindultam Kecskemétre, de az út felénél kékes füst távozott a kipufogóból. Lassítok, kímélő üzemmódban közeledek célom felé, idegbeteg gépészként reagálok az autó rezzenéseire. Csörög elveszem a gázt, kímélem inkább fékezek. Mosolygok az engem megelőzőkre, felveszem a “ráérek sehova nem sietek ezért nem nyomom” arcot. Elérkezik a rettegett pillanat, fel kell hajtani a főútra. Elveszem a gázt, berakom üresbe, nyomogatom a pedált, hogy le ne álljon, közeledem a kereszteződéshez, kinézek balra: jönnek. pff. kuplung be egy, lefullad! Bakker. Mögöttem egy busz, mondjuk üres de akkor is. Kiszállok, előzékeny mosoly, majd félre tolom a masinát. Túl jól megy ez már nekem. Felhívom a munkatársam, hogy jöjjön segítsen, menjen ő alapanyagért másként nem lesz pénz.

Várok, közben erős kommunikáció a szerelőkkel. Csak meg kéne gyűrűzni, csak fel kéne újítani. Én megmondtam! Kár ilyen öreg szarral kezdeni stb. stb. Én bólogatok, szívom a cigit és várom, h múljon az idő. Már feladtam, h  beérek a városba, már nem érdekel az út, csak egy dolog: hazaérni.

Megjön a munkatárs, adok neki pénz meg a listát és elmegy. Megpróbálom a beindítást. Kerreg, kerreg, kerreg, pöffen indul!! leáll… nincs alapjárat. Erős gondolkozás, majd még egy cigi. Közben kéz melegre hült a gép, jöhet a következő próba. Pöfög, szívatóval van alapjárat, 2-3 perc múlva már anélkül is. Elindulok. Szinte eggyé válok a vassal. Figyelem minden rezdülését, vízhőfok, olajnyomás, fordulatszám, sebesség, zajok.

 Hazaérkezés után az első gondolat: szerelő kell neki. Majd megírom a folytatást.

2009

07/21

CATEGORY

- Naplóbejegyzés -

Write comment